Nagyon nagy élmény volt számomra mikor először felkértek zsűrizni a Kids Model Hungary modellügynökség egyik. a Köki Terminál Bevásárlóközpontjában megrendezett gyermek szépségversenyére. A ügynökség egyébként kiskorú modellekkel foglalkozik, külföldi, az az nemzetközi versenyeken is indítják a tehetségeket. Valójában először nem tudtam mire készüljek, hiszen nem voltam még ilyen szituációban, de miután egy kicsit többet beszélgettünk a vezető hölggyel erről és minden másról is, akkor gyorsan meg is nyugodtam. Amikor én oda érkeztem, még nagyjában folytak a készülődések. A stáb tagjai sürögtek forogtak, székeket, asztalokat rendezgették, hogy a meghirdetett időpontra minden a lehető legnagyobb rendben történjen.
Majd mikor mindenki megérkezett mi is zsűritársaimmal együtt beültünk a helyünkre. Még nagyobb boldogság volt számomra hogy együtt zsűrizhettem az akkori Ciprusi szépségverseny női illetve férfi győztesével.
A versenyen résztvevők, egészen pár hónapos kisgyermekektől, akiket szüleik a karjukon tartva sétáltak a kifutón, a tinikig, kezdőktől egészen a profi szintig, nagyon sokan képviseltették magukat. Mindannyian nagyon ügyesek és bátrak voltak. A modell szakma a közhittel ellentétben nem olyan könnyű. Rengeteg az elvárás a modellekkel szemben, akiket adott esetben folyamatos nyomás és stressz alatt tartanak. Rengeteg gyakorlással jár, hogy el tudják sajátítani azt a laza tartást, viselkedést, ami szükséges a szakmában maradáshoz. Erről részletesebben fogok még később írni egy újabb blog bejegyzést.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy az újabb generációs tálentumok, milyen rátermettséggel vonultak végig a színpadon. Egyértelműen nagyon nehéz dolgunk volt, mert ha tehettük volna szerintem mindenkinek oda adtuk volna az első helyezést. Sajnos ezt nem tehettük. A döntésünk megszületett, de még mielőtt eredményt hirdettünk volna, a zsűrizés mellett bizony, mi is megmérettettünk, nekünk is kifutóra kellett lépnünk. Nem ám csak úgy zsűrizünk és nem tudjuk milyen érzés is a kifutón lenni. Teljesen logikus a miértje, én személy szerint igen is jó ötletnek tartottam ezt a kezdeményezést. Nem állíthatom, hogy teljesen nyugodtan mentem végig ott, ahol előttem egy kis idővel már az új nemzedék tehetségei szinte számomra is megdöbbentő ügyességgel, nyugalommal, teljes profizmussal igen. Végül is megcsináltuk.
Ugyan nem adhattuk oda az első díjat, a gyermekszépségversenyeknél azt kell tudni, hogy senki nem megy haza valamilyen díj nélkül. Az oka ennek pedig az, hogy ne menjen el a kedvük az éppen szárnyaikat bontogató reménységeknek. Ez pedig így van jól. A nap végére nagyon elfáradtunk, de szerintem mindenki feltöltődve, boldogan ment haza.
Nagyon jó kis nap volt, én jól éreztem magam. Köszönöm, hogy ott lehettem.
Legutóbbi hozzászólások